Rejtett iskolatörténet: volt egyszer egy Padtárs

2021. szeptember 26.

Volt egyszer egy „Padtárs”!
Minap a régi iratok között valamit keresve kezembe akadt egy dosszié, benne már sárguló lapokon a „Padtárs” három száma. Szóval nem az egykor velem egy padban ülő osztálytáramról szeretnék írni, hanem egy osztályújságról, amelynek lánglelkű, III. E-s kiötlői a „Padtárs” címet adták.
Újság készítés ötlete az 1963/64-es tanév elején született meg. Célja az volt, hogy legyen valami, ami csak nekünk, rólunk, a mi első két év alatt jól összekovácsolódott kis közösségünk szól. Az ötletet tett követte. Szerencsére akadt lelkes támogatónk – egyik osztálytársunk nővére személyében – aki magára vállalta az időközben megszületett jobbnál jobb prózai és lírai alkotások újság formátumba öntését, szakszóval mondva tördelését. Ami nem volt egyszerű feladat, hiszen ehhez csupán egy egyszerű mechanikus írógép állt a rendelkezésére. (Hol voltak akkor még a már gyakorlatilag minden háztartásban rendelkezésre álló számítógépek, nyomtatók!)
Október 14-én megjelent a Padtárs, a „Petőfi elitjeinek lapja”, ahogy az alcím nem kis önbizalomról tanúságot téve – fogalmaz. „Kis lapunk az osztály életének tükre akar lenni.” – állt az
első szám szerkesztőségi cikkében. A példányszám természetesen igazodott az írógép jelentette korlátokhoz, így azt kiolvasás után azonnal tovább kellett adni, hogy lehetőleg mindenkihez eljusson.
Talán még nem is olvashatta mindenki az elsőt, amikor október végén már a második szám is megjelent. A sikerre és nagy érdeklődésre való tekintettel a harmadik szám már dupla oldalszámmal,
igaz egy kicsit lassabban csak november végén kerülhetett az olvasók kezébe.
Nagyon örültünk és büszkék is voltunk a mi újságunkra! Csakhogy megtörtént a baj: a lap illetéktelen kezekbe került! Az iskola vezetése, tanáraink – hogy finoman fogalmazzak – nem osztoztak örömünkben. Mint megtudtuk rendkívül súlyos hibát követtünk el: „kiadtunk” egy újságot, pedig az állami monopólium! Hát bizony ez nekünk eszünkbe sem jutott, és az igazat megvallva nem is igazán értettük mi köze lehet a mi kis oszályújságunknak a hivatalos állami lapkiadáshoz. Nem akarom részletezni a kitört botrány részleteit, már csak azért sem mert én magam nem voltam közvetlenül érintettje a kilátásba helyezett szankcióknak. Talán, majd egyszer az egykori „újságírók” megírják az események részleteit. Itt most csak annyit, hogy az újságot betiltották, a felelhető példányokat beszedték.
Viszont az ötletet a KISZ szervezet „magáévá tette” és megígérték, hogy amint az iskola vezetősége megkapja a hivatalos engedélyeket megszervezik lapkiadás feltételeit és indulhat, most
már hivatalosan, de nem mint osztály- hanem mint iskolaújság. Nem mondanám, hogy viharos gyorsasággal, de valóban megszületett, alig több mint egy évvel később a hivatalos a „Padtárs” a
Petőfi Sándor Gimnázium KISZ szervezet folyóiratának 1. száma. A lap további sorsáról – lévén akkora mi már negyedikesek lettünk és fél lábbal már kívül voltunk az iskola kapuin – nincs információm, valószínűleg ez volt az első és utolsó kiadás.
Nálam „véletlenül” megmaradt az eredeti három kiadást megélt igazi osztályújság egy-egy példánya és a hivatalos „folyóirat” első/egyetelen száma. És ha már így közel hatvan év után
előkerült éppen ideje, hogy megosszam egykori iskolámmal.

Szokolay Tamás

Padtárs 1. szám

Padtárs 2. szám

Padtárs 3. szám

Padtárs - KISZ változat (26 MB!)