Budapest I. kerületi
PETŐFI SÁNDOR GIMNÁZIUM
„Tudás, Vidámság, Jövő”

Rejtett iskolatörténet: a PETŐFIgyelő (első) 30 éve


A PETŐFIgyelő 30 éve

Kevesen tudják: a PETŐFIgyelő 2012-ben ünnepelte alapításának harmincadik születésnapját, 2013-ban pedig már az újraindított újság is tíz éves. Ezen kívül is voltak diáklapok mindenféle neveken, de azok a próbálkozások gyorsan elhaltak. (Kivételt képez az ősrégi Verbőczy Diákélet, de ez egy külön cikk témája lehetne.) 1982-ben az Önképzőkör (ilyen is volt!) adta ki az újságot és a háttérben megtaláljuk minden diákújság nélkülözhetetlen mozgatóját, a lelkes és energikus tanárt dr. Ibos Ferencné (Kati néni) személyében.  Talán néhány olvasónak feltűnt most, hogy a színháztermet is róla neveztük el, mivel erejéből még jó három évtizednyi „Irodalmi Színpadra” is futotta.

1982 már egy távoli, elsüllyedt világot idéz. Nem volt - sok egyéb mellett - mobiltelefon, pendrive, bankkártya és digitális fényképezőgép. A szalagavató utáni After Partyt az esti villamosozás jelentette hazafelé és ha a zötykölődés közben valaki unatkozott, nem volt módja ezt az élményét az interneten megosztani. 1996-ban, Kati néni nyugdíjba vonulásakor a PETŐFIgyelő is mély álomba szenderült. Történt ugyan néhány újraélesztési kísérlet, de a kilencvenes évek vége másról szólt a Petőfi Gimnáziumban.

Amikor 2003-ban néhányan elhatároztuk, hogy újraindítjuk a lapot, világosan látszott, hogy az újság nevén kívül (ami Csonka András színész ötlete, persze még diák korából) nehéz lesz megtartani az eredeti lap törekvéseit. Nyilván meg lehetett volna változtatni az újság nevét is, de akkor véglegesen egy könyvtári szekrény hátsó polcára száműztük volna tizennégy év munkáját.  Minden megváltozott már 1996-hoz képest is: a közízlés, a diáknyelv, a tantestület, a nyomdatechnika. Vannak persze a diákéletnek megmaradó elemei, mint a Horváth-kert, a ballagás, az érettségi, a „Petőfi nyolcas” lélekemelő végigfutása, és az elmaradó órák öröme. (Ebből talán túl sok is jutott kedves diákjainknak.) Fizikatanár ne akarjon újságot szerkeszteni, ezért lelkes tanár-szerkesztőt kellett keresnem, és közülük is már a harmadik végzi csöppet sem könnyű munkáját. De a legfontosabb, hogy legyen mit közölni a lapban! 2003-ban szomorúan tapasztaltuk, hogy elég kevés ifjú költőzseni ostromolja a szerkesztőséget, de még a memmingeni cserekapcsolatról, a Sziget Fesztiválról és hasonlókról is csak gyöngéd erőszak árán születtek meg a cikkek. A petőfis diákok akkoriban inkább zavaros internetes fórumokba írogattak. 

Nem volt mit tenni, a lap harmadát a főszerkesztővel, Marti Zsófia tanárnővel együtt írtuk: egy cikk álnéven, egy a saját nevünkön, aztán megint álnév jön… Máris azon kaptam magam, hogy az impresszumban „kreatív konzulensként” tüntetnek fel, bár ezt a viccet kevesen értették. Később sokat  javult a helyzet, a korábbi évi két lapszám helyet olykor hármat-négyet is sikerült kiadni, aztán megint nehezebb, papírtakarékos korszak következett. De az újság rendszeresen megjelent, a diákok is aktívabbak lettek és én lefokozhattam magam „olvasószerkesztővé”.

A nyomdától való régi függés már a múlté – olyannyira, hogy a papír-alapú változat jövője is kérdésessé vált. Az informatikai háttér lehetővé teszi, hogy az újságot házon belül tördeljük, ízléses kivitelben. A régebbi lapszámok mintegy fél éves késéssel az Internetről is letölthetőek. Arról nincs tudomásom, hogy az újságot mindenki rongyosra olvasná vagy százával lájkolnák a Facebookon,  de a kinyomtatott lapszámok gyorsan elfogynak. Néhány tiszteletpéldányt el is kell rejtenem, hogy az iskolába látogató „nagyembereknek” adhassunk belőle. Igaz, az informatika mai szintjén az utánnyomás sem jelenthet problémát. 

Sokszor töprengek rajta: ha minden megváltozott körülöttünk, akkor miért nevezzük az újságot ugyanúgy PETŐFIgyelőnek, mint harminc éve? Arra jutottam, hogy az állandó, a megmaradó elem maga a diák és a diákélet. Ma már nem elsőben kezdődik a gimnázium, hanem kilencedikben, de az új diákok ugyanolyan várakozó boci-szemekkel néznek ránk, mint a nyolcvanas években. Aztán gyorsan feltalálják magukat, felfedezik a büfét, megírják az első röpiket, buliznak, szerelmeskednek és bár mi tanárok nem hisszük, de sokszor még tanulnak is. Eltelik a négy (vagy öt) év és ugyanolyan zavart-meghatott-röhögős hangulatban sorakoznak fel a ballagási szertartásra az udvaron, mint ahogy az elődeik tették 1982-ben.  

Én pedig szívesen írnék üdvözlő sorokat a PETŐFIgyelő fennállásának ötvenedik évfordulójára is. Fiatal ember leszek még, alig több, mint 73 éves.

Bakondi Gábor

« vissza
Oldal tetejére

Kapcsolat

Budapest I. Kerületi Petőfi Sándor Gimnázium

Cím: 1013 Budapest, Attila út 43.

Tel/fax: +36 1 375-7736

Email: admin@petofigimi.hu

OM kód: 035218
Telephelyikód: 0001
Tankerületi kód: BO 0201

bővebben »

Térkép


Petőfi Sándor Gimnázium