Könyvet írt egy véndiák csapat
2023. november 27.
Könyvet írt egy VÉNDIÁK csapat
Egy 1962-ben végzett Petőfis osztály büszkén vallja, hogy hajdani összetartozásuk ma is töretlen. Könyvük öt példányát a gimnáziumnak ajándékozták. A könyv borítója, és bevezetőjének első néhány bekezdése itt látható.
Bevezető az OSZTÁLYKÖNYV-be
Osztály vigyázz!
Tanárúrnak alázatosan jelentjük… jaj, hogyan is?... az osztály létszáma… Kedves tanár urak és tanárnők! Kedves Petőfi Gimnázium… szóval… Ki kell mondanunk… néhányan már hiányoznak. És nekünk ők nagyon hiányoznak. De mi együtt vagyunk. Jelentjük… és ezúton is jelentjük, hogy együtt van az osztály.
Mit is jelent ez a jelentés? Szeretnénk megüzenni a világnak, hogy nem tartottuk be azt a szép ígéretet, hogy öt évenként találkozunk. Nem. Azt mi egészen másképp tartottuk be. Egyszer csak elkezdtünk évente találkozni. Aztán évente többször is. Aztán létrejött az úgynevezett „kétnapos ottalvós”. Megnyíltak a nyaralók, hétvégi házak, és mi együtt sütöttünk, főztünk, ettünk ittunk. Vagyis a régi osztály olyan közösséggé alakult, ami erősen eltér a tipikustól.
Ennek szeretnénk emléket állítani ezzel a könyvvel. Hogy ez nem igazi teljesítmény? Hogy ez, mint mutatvány nem túl értékes? Nem tudunk róla, hogy történt e másokkal is ilyesmi. De könyvet talán tényleg nem írt még efféle közösség. Nem irodalmi szövegek ezek, de talán érdemes figyelni, hogyan jött létre ez a társaság.
A gimnáziumi évek 1958-ban kezdődtek, nem egészen két évvel a népfelkelés leverése után, a megtorlás sokakat érintő időszakában.
Az országra jellemző rossz hangulatot az iskolában nem érzékeltük.
Zömmel középkorú vagy idősebb tanáraink a múltból magukkal hozták a tudáson alapuló tekintélyüket, a nagyfokú hivatástudatot, a generációnk felkészítése iránti felelősség érzetét. Bár központi alaptanterv akkoriban is létezett, tanáraink jól tapintható önállósággal kezelték az oktatási tananyagot. Abszinger Gyula például a történelmet közvetlenül Szekfű Gyula írásaiból tanította, Paulinyi Jenő a testnevelés középpontjába a labdajátékokat állította. Tanáraink a maguk területén egyéniségek voltak és ilyen emberi magatartás elsajátítására neveltek bennünket.
Nem túlzás azt állítani, hogy sikereink forrásának a gimnáziumban tanultakat tekintjük.
Köszönet érte.
