Endrődi Gábor búcsúztatása

2023. július 31.

Endrődi Gábor igazgató 21 éven vezette a gimnáziumot. Előtte még néhány évig igazgatóhelyettes, korábban testnevelő tanár, még korábban még korábban az iskola tanulója volt. Akárhogy is nézzük, 1972-től 2023-ig ez 51 év a Petőfi Gimnázium kötelékében.

Egy korszak visszahozhatatlanul véget ért. Kollégánk, Kiss Éva egykori igazgatóhelyettes így búcsúzott igazgató úrtól a június 16-i ünnepségen:

Tisztelt Egybegyűltek!

Szeretettel köszöntök minden jelenlévőt a Petőfi Sándor Gimnázium nevében ezekben az ünnepi percekben.

Márai Sándor szavai szerint az „ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás….”

Mert bizony ünnepi percek ezek, amikor arra vállalkozunk, hogy elköszönjünk Endrődi Gábortól, aki hűségesen szolgálta - diákként, tanárként, igazgatóként a Petőfit, de most úgy döntött, felhagy ezzel a feladattal.

Mintha szinte lehetetlen lenne nélküle elképzelni  az iskolánkat.

Bizonyára sokszor sokan gondolták így a több mint 100 év során, amióta áll iskolánk, hogy X.Y. tanárunk nélkül nem megy tovább a szekér.

Mert vannak szép lelkű, igaz és elhivatott tanárok, akik nem engedik, hogy évszázadok hite és küzdelme semmivé váljon. Ők építőkövekként épülnek be a maguk tartásával és munkabírásával a tanítás katedrálisába.

Kérem, nézzék, nézzétek el nekem, ha most személyesebbre – kevésbé „mélyre és varázsosabbra” fogom a mondanivalóm.

Kedves Gábor!

Tudod, hogy én nem vagyok a szavak embere, ezért zavarom leküzdésére újfent a jegyzetkészítés megkönnyítő útját választottam.

„Szavak, melyeket nem mondtunk ki” énekeltük  5 évvel ezelőtt Juhos Zsófi 10.B osztályos tanulóval neked, nektek.

Ám most megint csak a szavakhoz kell ragaszkodnom, hogy elmondjam, mit érzek.

Illetve, rosszul mondom, amit érzek – azt nem lehet csak úgy elmondani.

Mit gondolok én arról az emberről, kollégáról, igazgatóhelyettes-társról, akivel több, mint 20 évig kapcsolt össze engem az élet.?

Akit minden nap láttam, akivel szemben ültem a helyettesiben, akivel közös pontunk nemcsak Zsuzsa néni volt a Gárdonyi Általános Iskolában, hiszen a gyerekeink oda jártak, nemcsak Soproni Jenő bácsi, aki tanított minket, nemcsak a Petőfiről elnevezett gimnázium, ahol mindketten diákok voltunk stb.,hanem 100 000 egyéb élmény, jó és kevésbé jó is.

Egyszerűen felsorolhatatlan 20 valahány év eseménye, emléke, érzése.

Ugye, nem felejted el soha, hogy évtizedes vágyamat teljesítetted Nosz Jani közreműködésével, aki elvitt engem kabrió Alfa Rómeójával autókázni, és te megállítottad a forgalmat az Attila úton, hogy kényelmesen, akadálymentesen forduljunk ki az iskolából?

És megmarad az élmény, amikor Kis Henivel megnyitottátok a keringőt a szalagavatón, amire végre nagy erőfeszítéssel rávettelek?

És a– talán az utolsó – közös tanári kirándulásunk Mórra,

Csépai Ildi „babakocsis” szervezésével?

Amikor 10 perc után – hegynek föl – Terdi Gabi, Giczi Márta, Takács Éva, te és én úgy döntöttünk, inkább a lankásabb utat választjuk, aminek egyszerűen nem lett vége, és már az egész tantestület megérkezett  Csókakőre, mi még étlen-szomjan, holtfáradtan caplattunk a végeláthatatlan „könnyebb” útvonalon?

És felejthetetlen az a  tanári összejövetel közös igazgatóhelyettesi korunkból, amikor én „lélektől lélekig” próbáltam szép gondolatokat mesélni a kollégáknak, te meg odaálltál mellém és az egészet jeltolmácsoltad? Aminek az lett a következménye, hogy az én szép szavaimat fetrengő nevetés követte, hiszen annyira vicces és magával ragadó voltál?

És ne felejtsük azt a bizonyos levélváltásunkat sem, amit Memmingenbe küldtetek Barsi Palival Petri Mártinak és nekem?

Volt akkoriban valami ’asszonysorsfordító terápiás’ duma a közéleti színtereken. Ez adhatta az ihletet:

Idézet:

„Vörösboros üdvözletünket küldjük az Attila úti Elme- és Gyógyintézetből”…. Kozmetikusképző tanfolyamunk képzése folyamatban van…..Igyekezzetek haza, Kiss Évának nulladik órája van kedden reggel a 10.C-ben. A 11.A három napja nem jár iskolába.”

A válaszból néhány sor:

„A kellő mennyiségben elfogyasztott pezsgő terápiás előnyei már jelentkeznek nálunk…Ugyanakkor felhívjuk szíves figyelmüket az alábbiakra:  „ a havi elszámolásnál az itt felsoroltak díjazását tartsák helyénvalónak:

Napi 8 túlóra, éjszakai készenléti díj, hétvégi pótlék, fájdalomdíj halmozottan neveletlen fiatalok erkölcsi helytállásáért való felelősségért…stb.”

„Az esemény jön és elsuhan

S az emléknek 100 ideje van.”(Weöres Sándor)

100 idő is kevés lenne azoknak az emlékeknek a felidézéséhez, amelyeket téged – az iskolánkhoz, az életünkhöz kötnek.

Ez az idő, a mi időnk, már nem tér vissza, és ez valahogy egyrészt felkavaró, másrészt  megnyugtató.

Mert a rendezői balról vagy jobbról kell érkezniük új embereknek és új hangoknak, új elképzeléseknek. Mi megtettük, amit tudtunk.

Szép volt, jó volt, keserves is volt, de ezen kár meditálni.

Gábor! Egy korszak véget ér az elköszönéseddel.

Várjuk az „újakat”, kívánunk nekik minden-minden jót! Legyenek ők is olyan „jó emberek”, amilyenek mi próbáltunk lenni.

Isten éltessen!