A Mars-kutatásról a Mentőexpedíció című film kapcsán

2017. március 5.

A Filmklub műsorában még nem szerepelt sci-fi, vagy ha igen, az már jó régen volt. 2017. február 28-án a csillagász szakkör volt a Filmklub vendége és ebből az alkalomból Ridley Scott 2015-ös filmje, a Mentőexpedíció került műsorra. A film Andy Weir "A marsi" című regényének átirata. A teltházas vetítés alighanem minden résztvevőnek jó emléke marad.

A cselekmény leírása, továbbá a felhasznált filmes eszközök elemzése megtalálható az interneten. Nem szükséges a sci-fi műfaji sajátosságait sem ismertetni. Akit pedig a Mars bolygó  fizikai paraméterei érdekelnek, azokat könnyűszerrel megtalálja a Wikipédián. Az igazi kérdés tehát: miért hatott ez a film?

A vetítés utáni beszélgetésen persze kiderült, hogy ez a "hatás" mindenkinél más és más volt. A többség értékelte a fordulatos cselekményt (amely valószínűleg nemcsak Andy Weirnek, hanem a forgatókönyvíró csapatnak is intenzív szellemi munkáját igényelte.)  De volt olyan is, akit hidegen hagyott a hollywoodi meseszövés és inkább a marsi tájak szépsége jelentette az élményt.

Vajon miért a Marson játszódik a történet (vagy annak jelentős része) ? A kézenfekvő válasz erre az, hogy szomszédos bolygóról van szó. Oda talán tudnánk belátható időn belül űrhajót küldeni. Vagy lehet a helyszín választásának mélyebb oka is?  

Szánjunk tehát néhány bekezdést a Marsnak, mint az emberi fantáziát évezredek óta foglakoztató vörös bolygónak a történetére. A Mars fényessége alapján mindig látható, amikor nincs a Nap közvetlen közelében. 15-17 évenként nagyon közel kerül a Földhöz, ilyenkor feltűnő és mással össze nem téveszthető narancsvörös ragyogás az égen.

Schiaparelli olasz csillagász - aki kiváló és megbecsült kutató volt a maga korában - az 1885-ös Mars-közelség idején rajzokat készített a bolygó felszínéről. A Marsot lerajzolni távcső segítségével persze nem könnyű: mintha egy tarkababszem rajzolatát akarnánk méteres távolságól megörökíteni. Schiaparelli a sötét zónákat vékony vonalakkal látta összekötve, melyeket  csatornáknak nevezett. Később mások is látni vélték a csatornákat, a baj csak az volt, hogy mindenki másképp látta. A csatornákat pedig "nyilván" egy fejlett civilizáció hozta létre, hogy a Mars szűkös vízkészletét hasznosítani tudja. Csupán 1969-ben, a Mariner-7 fotói alapján tisztázták végleg, hogy nincsenek a Marson csatornák, optikai csalódással állunk szemben.

De miért akarunk csatornákat látni ott, ahol nincsenek? A válasz túlmutat a Mars távcsöves megfigyelésén. Talán keresünk ott valakiket? Nem, véletlenül sem zuzmókat és baktériumokat képzeltek a Marsra a sci-fi írók, hanem - szinte mindenki - a földinél fejlettebb civilizációt tételezett fel. De miért? Több regényben is a marslakók (hibátlan angolsággal...) közöltek a földi űrhajósokkal valami fontosat... és itt érdemes a megfejtést keresni. Majd a marslakók megmondják, amit mi már nem tudunk - hogy mit is akarunk kezdeni magunkkal ezen az agyonszennyezett, szétbarmolt bolygón. Majd előkerül egy nagyon okos tesó, aki megmondja nekünk, mit és hogyan.Talán...

Amikor a filmbéli űrhajósok a Marsra léptek, már senki sem keresett fejlett lényeket ott. Ez az illúzió már a múlté. És elindult a film fordulatos cselekménye, melyet jó szívvel ajánlunk mindenkinek.